szebeni kerület, 1849. szept.-1861. márc. 24.: közigazgatási terület (a Magyar Királyságban) az Erdélyi Nagyfejedelemségben, a →szászok földjén a szabadságharc leveretése utáni önkényuralom idején. - 1850-re Erdély nemzeti viszonyaihoz részben igazodó 3 oláh, 2 m. és 1 szász ker-et alakítottak ki. A ~ a szász ter-eket foglalta magában →Szászváros szék, →Szelistye szék (fiókszék) és a törcsvári uradalom kivételével, ezenkívül a korábbi Küküllő, Alsó-Fehér, Felső-Fehér, Belső-Szolnok, Kolozs, Torda és Doboka vm-k egyes községeit és →Fogaras vidékből Sárkány községet; hozzá tartoztak a brassói és besztercei fiókker-ek is. Alá rendelték a 2 oláh határőrezred ter-ét is, és 140 alkörzetre osztották. 1854: az addigi nemzeti elvet s az önkormányzatokat mellőzve, a →szász egyetemet is fölszámolva, Erdély 6 ker-ét 10-re bővítették. Franz Salmen egykori →szász gróf megmaradt a nagyszebeni ker. főbiztosának. 1855. X. 15: bevezették a telekkönyvezést. A provizórium idején megszüntették, helyreállítva a székeket. - Lélekszáma 1850: 393.217, 1857: 227.180 fő. Nagyszeben város a ker-ekkel egyenrangú, önálló város maradt. 1860: a Bach-korszak bukásával Erdély közigazgatása 1876-ig ismét a régi módon tagozódott. 88

Meltzl 1886. - Berzeviczy I:141. - Edelényi-Szabó 1926. - Varga E. 2000:12.